Görögországban még nem is olyan régen a szülők döntötték el, hogy kivel házasodhat össze fiuk, lányuk. Fontos pénzügyi tárgyalások zajlottak a családok között, de emellett persze az is fontos volt, hogy az adott településen milyen a másik család megítélése.

Már az eljegyzés is tulajdonképpen egy fontos anyagi tranzakció volt a családok között, többnyire ékszerek formájában. A jegyességet követő esküvő viszont már tényleg komoly vagyonokat emésztett fel, és ez napjainkban sincs másképp. Ha csak arra gondolunk, hogy a család hány főből áll, már sejthető, hogy a lagziban megjelent rokonok száma nem lesz alacsony. Görögországban a család nem csak néhány nagynéniből, nagybácsiból és unokatestvérből áll, hanem hihetetlen sok másod, harmad unokatestvérből, és egyéb fokú rokonok hadából. Abból pedig akár életre szóló sértődés lehet, ha a falunak csak néhány lakosa kap meghívót a nagy eseményre. Így nem ritkák az 500 fős lakodalmak sem.

Magát a ceremóniát számtalan régi szokás előzi meg. Ilyen például az „Ágy napja”. Ekkor a menyasszony és hajadon barátnői, ismerősei összegyűlnek az ifjú pár leendő otthonában. Mielőtt megvetnék a nászágyat, már előkészítették az összes új kelmét, és tartozékot, amire szükség lesz. Tudnivaló, hogy erre az alkalomra mindenből újat kell venni. Nem lehet régi az ágyneműhuzat, az ágytakaró, a díszpárna, a hálóruha, de még a házi papucs sem. A koreográfia az, hogy a lányok megvetik az ágyat, a vőlegény meg bejön és összetúrja. Ez nem egyszer, hanem háromszor történik meg. Végül aztán elfogadja az eredményt, és elégedetten távozik. Ekkor a jelenlévők rózsaszirmokat és pénzt szórnak az ágyra, majd a gyerekek is beszaladnak a szobába. Fontos az is, hogy milyen nemű gyerek pattan fel először a szépen megvetett ágyra, mert ebből következtetni lehet a születendő gyermek nemére. A merészebbek még a gyereksereg számából is következtetéseket vonnak le.

Másik fontos hagyomány a férjezetlen lányok között a nevek felírása a menyasszonyi cipő talpára. Amelyik név olvasható marad az áttáncolt éjszaka után, az a leány lesz a következő a sorban. A hagyomány szerint egyébként a menyasszonyi ruhát és cipőt a leendő férj családja veszi meg és küldi el a lányos házba az esküvőt megelőző napon. Utóbbit jól megtömve papírpénzzel.

Az esküvő napján mindkét házban nagy a sürgés-forgás, a hagyományokhoz ragaszkodó párok az esküvőt megelőző 24 órában már nem is találkoznak egymással. A vőlegény népes kísérettel érkezik a lányos házhoz kikérni az arát. A menetet zenészek vezetik fel, és nem ritka, hogy mindenki táncra perdül. A templomi szertartást a hármas szám uralja, mely a Szentháromság miatt bír különös jelentőséggel.

Az esküvői koronák

A sztefánit – azaz a koronát – háromszor cserélik meg a pár feje felett, mielőtt a fejükre helyezik.  A korona nagyon fontos kelléke a szertartásnak. A szövetséget jelenti a menyasszony és a vőlegény között, valamint a dicsőséget és az erényt, amely Isten adománya.  Király és királynő válik belőlük saját királyságukban, amelyben bölcsen, igazságosan és tisztességgel kell uralkodniuk.  A gyűrűt – mely ekkor kerül át a jobb kézről a balra – szintén háromszor áldja meg a pópa. A borból három kortyot isznak. Házaspárként első közös sétájuk az, amikor a pópa vezetésével háromszor megkerülik az oltárt. Ekkor rózsaszirmot és rizst szór rájuk a násznép azt kívánva, hogy házasságuk legyen virágzó és termékeny.

A lakodalom ugyanúgy, mint Magyarországon hajnalig, de inkább reggelig tart. Az ültetett formájú lagzik a jellemzőbbek, ahol pincérek tüsténkednek a meghívottak között. Nagyon fontos a zene és a tánc, amely tulajdonképpen maga a görög lélek. Az ünneplő rokonság és ismerősök nagy száma miatt tortából biztosan nem egy vagy kettő készül. Ezek a csodálatos díszítésű műremekek emelik az est fényét. A távozó vendégek díszes csomagolásban cukormázzal bevont mandulát (bomboneria) kapnak emlékbe.

Végül álljon itt néhány érdekesebb statisztikai adat, melyek a görögök házasodási hajlandóságát mutatja.

2013-ban 47.265 házasságot kötöttek Görögországban. A legtöbb menyasszony a 25-29 éves korosztályból került ki. A férfiak leginkább 30-34 éves koruk között adták házasságra fejüket. A szerelem azonban nem ismer korhatárt, a 75 év feletti férfiak sem bánják, ha új asszony kerül a házhoz, mert közülük 137-en érezték úgy, hogy van még új a nap alatt. Vélhetően nem a saját korosztályukból válogattak, mert 75 év feletti ara csak 9 volt ebben az évben. A régebben jellemző nagyon fiatalon kötött házasságokra még napjainkban is jócskán akad példa: 15-19 éves kor között 800 leány tartott lagzit, 22-en pedig még 15 évesek sem voltak, amikor megkezdődött számukra az asszonyi élet.