One Ouzo every day, send the doctor away! – így kínálják a görög pincérek a turistáknak az Ouzót. Magyarul – nem annyira rímben -, így hangzik: Minden nap egy Ouzó, távol tartja az orvost!
Ouzo és mellé néhány finomság
Az Ouzo gyártása, persze még nem ezen a néven, de valamikor a bizánci uralom idején kezdődött, mert már ebből az időszakból maradtak fenn írásos receptjei az ánizzsal főzött égetett szeszeknek. Magát az ánizst már az ókorban is ismerték, fűszerként és gyógynövényként is használták.
A szeszt eredetileg kisebb lepárló üzemekben főzték, természetesen ma már inkább a nagy üzemekben történő előállítás a jellemző. Nagyon sok fajtája létezik, ugyan apró, de meghatározó eltérések ezek Ouzó és Ouzo között, amelyeket titkos receptek őriznek. Az Ouzo-gyártás fellegvárának az Égei-tengeren található Leszbosz szigetét tartják, de híresek a szamoszi kis lepárlók is.
Ouzo kínálat
Az ital alapja tiszta alkohol, amelyet vízzel hígítanak, és ehhez adagolják a különböző fűszereket. A kötelező ánizs mellett, tesznek bele koriandert, édesköményt, kardamont és persze a titkos összetevőket. Majd következik a lepárlás hosszú folyamata, mely a keverék egy éjszakás pihentetése után veszi kezdetét. A nagy rézüstökben több folyadék keletkezik: elő-, közép-, és utópárlat. A középső az igazi párlat, ezt kell leválasztaniuk, és ezt még egyszer lepárolják, majd lágyított vízzel felhígítják a megfelelő alkoholfokra. A görögök vagy magában, vagy jéggel fogyasztják, de a bárokban remek koktélokat is készítenek belőle.
Az utazók előszeretettel vásárolnak az itthoniaknak Ouzót ajándékba, mert az íze mellett, a díszes csomagolása miatt is kedvelt szuvenír.
