A szivacshalászat és Kalymnos

Az Égei-tengeren található 101 négyzetkilométeres sziget egy évszázada még a szivacshalászat központja volt. A sziget szinte teljes férfilakossága a szivacshalászatból élt, amely nagyon kemény, fáradságos és veszélyes munka volt.

Pothia, a sziget fővárosa

Pothia, a sziget fővárosa

Kezdetben minden védőfelszerelés és oxigénpalack nélkül, meztelenül merültek le a szivacshalászok. Ennek a kezdetleges módszernek állít emléket, a sziget fővárosában, Pothiában látható meztelen férfit ábrázoló szobor. A fővárosban a számtalan szivacsárus bolt mellett a szivacs feldolgozás fortélyait is megtekinthetjük, és a szivacshalászat történetét is megismerhetjük.

A férfiak évente 5-6 hónapot töltöttek a tengeren, hajóikkal a Húsvét utáni héten futottak ki, miután a sziget asszonyai egy látványos ünnepség keretében elbúcsúztatták őket. Volt, hogy a közeli szigetekig vagy a kis-ázsiai partokig hajóztak csak, de ahogy kezdett csökkeni a halászható szivacsállomány, egyre messzebbre kellett menniük, egészen az észak-afrikai partokig. Eleinte teljesen szabadon merültek, a szivacsokat egy henger alakú tárggyal keresték, amelynek a végében egy üveglencse volt. Amikor megtalálták, egy nagy követ  magukra kötve újra lemerültek, és lemetszették a sziklákról a szivacsot. Nem mindegyik szivacs volt jó, mert némelyik nagyon durva volt. Amelyik megfelelőnek tűnt, azt miután levágták, hálóba tették, és felvitték a felszínre. Ott egy nagy bottal, husánggal jól megütögették, majd a hálóban a hajó után kötötték. Erre azért volt szükség, mert az ütésektől a szivacs szerkezete meglazult, és a benne lévő sok kis kavicsot a víz ki tudta mosni. A zsákmánnyal hazatért halászok aztán a telet a szigeten töltve, hajóikat készítették fel a következő nagy útra, illetve gyakran újakat is kellett építeniük.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Kalymnoson a szivacs a legkelendőbb portéka

Az ütögetést, átmosást, és a fehérítést be is mutatják a turistáknak, és az árus arra is figyelmeztet, hogy bár a világosabb szivacsok kelendőbbek, igazából a sötétebbek közül érdemes választani, mert azok kevésbé vegykezeltek. A szivacshalászat aranykorának a 20. század elején elterjedő szivacsvész és a túlhalászás vetett véget.

Kalymnos és a közigazgatásilag hozzá tartozó szigetek

Kalymnos és a közigazgatásilag hozzá tartozó szigetek

Kalymnos egyébként a Dodekanisszosz-szigetcsoport harmadik legnépesebb tagja, lakosainak száma napjainkban 16000 fő. Amíg a szivacshalászat megélhetés nyújtott a szigetlakóknak ennek a kétszerese is volt az itt élők létszáma. A nehézségek miatt nagyon sokan kivándoroltak, főként Amerikába, de Ausztráliában is sok kalymnoszi telepedett le. A sziget történelme hasonlóan alakult a szomszédos szigetekéhez. Érdekes momentum azonban, hogy 1912-ben az olaszok elfoglalták, és erőszakos olaszosításba kezdtek. Számos hátrányos intézkedést hoztak az ortodox egyházzal szemben is. Mindezt, a férfiak hosszú távolléte miatt erősen emancipálódott kalymnosi asszonyok nagyon rossz néven vették. Tiltakozásul a sziget minden épületét a görög lobogó színeire, kékre és fehérre festették. A megtorlás nem maradt el, a konfliktus még halálos áldozattal is járt. A második világháború idején a bombázások miatt súlyos károkat szenvedett a sziget.  Kalymnos 1948-ban vált újra Görögország részévé. Napjainkban a turizmus mellett, a sziget termékeny völgyéiben lévő citrom-, és narancsfaligetek, szőlőültetvények, és az olajfák jelentenek még bevételt az itt élők számára.