Korfun ünnepelni a Húsvétot nagyon különös élmény, amely biztosan felejthetetlen marad mindenki számára. A szigetlakók ilyenkor szinte együtt lélegeznek. Közös a gyász és közös az ünneplés. A megejtő körmenetek, majd a feltámadási mise, végül pedig az önfeledt ünneplés során lelkünk szinte újjászületik.
A Nagyhét Virágvasárnappal kezdődik. Korfun ilyenkor kerül sor Szent Szpiridon ereklyéinek bemutatására és a Liturgiára. Ezt a misét 1630 óta minden évben megtartják, mert arra a csodára emlékeznek, amikor Szent Szpiridon, aki a sziget védőszentje, 1629-ben megmentette a sziget lakóit a rettenetes pestisjárványtól. Ezen az ünnepségen Korfu város összes filharmonikus együttese részt vesz.
Hétfőn megkezdődik a bevásárlás az ünnepre, délután pedig a templomokba mennek a helyiek, hogy meghallgassák a „Jaj nektek képmutató Farizeusok” című zsoltárt. Nagycsütörtökön az asszonyok a templomokban feldíszítik az Epitafioszt, Krisztus jelképes sírját, és elsiratják Őt. „Krisztust ma keresztre feszítik…” kántálják. A tojásokat is ezen a napon festik meg sötétpirosra, mert ez szimbolizálja Krisztus vérét.
Nagypénteken igazán mély a gyász. Korfu városban pénteken délután 16 órakor a Régi Erődben található Szent György templomból indul az egyik legszebb körmenet. Este fél tízig azonban minden templomból kiviszik az Epitafioszt, amelyet zenekarok, kórusok kísérnek. 21.30-kor az Érsekség utolsó legdíszesebb Epitafioszát is körbe viszik, a zenekarok gyászindulókat játszanak. A körmenet élén a szent klérus és a város elöljárói haladnak.
Nagyszombaton reggel 9-kor a Szent Szpiridon templomnál következik az Epitafiosz körmenetet. Erre azért nem pénteken kerül sor, mert 1574-ben a velenceiek megtiltották az ortodoxoknak, hogy nagypénteken tartsanak körmenetet, így áttették azt szombatra. Ekkor a Szent Szpiridon ereklyét újra kihozzák a templomból és a körmenet gyászindulóit három városi szimfonikus zenekar játssza. A szertartás végén Beethoven Heroicáját hallható. A körmenet után a Szent a templom kapunál marad egészen Húsvét keddig, hogy a hívők le tudják róni tiszteletüket.
Délelőtt 11-kor megszólalnak a Székesegyház harangjai, a gyönyörűen feldíszített házak ablakaiból anyagedényeket, kancsókat dobálnak ki az emberek, amelyek nagy zajt csapva érnek földet. Ez a szokás egyesek szerint az Evangéliumból ered: „Te Uram, támadj fel! Őket megsemmisítem, mint agyagedényeket.”
Egy másik korfui húsvéti szokás a Mastelo. Hajdanán a város hordárai egy fahordót helyeztek el, amit szépen feldíszítettek mirtusszal és zöld növényekkel, és feltöltötték vízzel. Majd odafutottak a járókelőkhöz és arra kérték őket, hogy dobjanak pénzt a hordóba, és kívánjanak valamit. Amikor közeledett az első feltámadás ideje a piniádorok, vagyis a hordárok üldözni kezdték az utcán sétáló embereket, hogy kiválasszanak egyet, akit a hordóba dobnak. A hordóba hajított ember szanaszét fröcskölte a vizet, így a körülötte állók sem úszták meg szárazon. A közelükben a zenészek vidám indulókat játszották. Végül az elázott szerencsés összegyűjthette a hordóban található pénzt, és bár szinte mindenki vizes lett, mégis nagy lett a vidámság.
Este aztán mindenki a főváros legnagyobb terére sereglik és innen figyeli a Feltámadási misét. A környező több emeletes házak ablakában gyertyák égnek. Káprázatos és egyedülálló a látvány ez. A hívők gyertyával a kezükben köszöntik Krisztus feltámadását!
