Sokat, és hangosan. A görögöknél az étkezés egészen mást jelent. A társas érintkezés legfontosabb formája. Ideje pedig leginkább az este, ami náluk 9 óra körül kezdődik.
Hal és mi jó falat
A görög konyhára ritkán panaszkodnak az utazók. A húsimádók, a vegetáriánusok, a tengeri herkentyűk kedvelői sem maradnak éhen a görög tavernákban. Amihez azonban nehéz hozzászokni az az étkezések ritmusa, ami nagyon különbözik a magyar szokásoktól. Nem reggeliznek, mint a király, sőt sokan nem is reggeliznek otthon, hanem munkába menet megállnak egy kávézónál, ahol egy kávéval – gyakran jegeskávéval (frappé) – indítják a napot, és a kávé mellé megesznek egy sós (sajtos, spenótos pitét, vagy az édes változat mellett döntenek, melyek közül népszerű a mazsolás csiga, és az almás pite. Ha mégis otthon kapnának be valami reggelifélét, akkor a leginkább a koulourit választják, amely egy kerek alakú középen lyukas keksz, de fonott változatban is létezik. Sokan házilag készítik ezeket a reggeli süteményeket. Mellé egy kis gyümölcslét isznak. Napközben inkább csak egy könnyű ebéd a jellemző, egy tál tészta, kis saláta, valami egyszerűbb sült hús. A legfontosabb étkezés a vacsora, amit kicsit sem nevezhetünk szegényesnek, mert ilyenkor kerülnek az asztalra a legfinomabb falatok. A vacsora szerepét vasárnap az ebéd veszi át, főleg nyáron, amikor minden görög család kiruccan valamelyik közeli tengerpartra, ahol egy tavernában költik el estebédjüket. Tudniillik az étkezések nem tartanak rövid ideig, mert közben megbeszélnek mindent, ami foglalkoztatja őket: rokonokat és barátokat érintő dolgokat, gazdasági helyzetet, politikát. Téma pedig van bőven.
Előételek
Közben érkeznek az ínycsiklandó előételek. Saláták, mártogatós krémek, apró halak, sült padlizsán, sült paprika, töltött szőlőlevél, óriás bab, és a mindenféle zöld füvek, amiket összefoglaló néven „hortá”-nak neveznek. Ezzel persze egy időre jól is laknak, ilyenkor lecsúszik pár korty finom helyi bor. A görögökre egyáltalán nem jellemző a nagyivás. Megisznak egy-egy pohárkával az étkezések mellé, de még a bárokban sem isznak csak úgy magában. Mindig kérnek egy kis harapnivalót az ital mellé, ha más nincs, akkor egy kis sós mogyorót. A másik nagy különbség, hogy az asztalon mindig van víz. Görögországban kávét sem szolgálnak fel egy pohár víz nélkül. Visszatérve az étkezéshez, lassan megérkeznek a nagyobb tálcákon a főételek, melyeket az asztal középére helyez a pincér, és mindenki ezekből szed magának ízlése és étvágya szerint. A halfogyasztás és az egyéb tengeri finomságok rákok, kagylók, polipok fogyasztása jellemző a helyiek körében. Húsok közül szívesen választanak szabad tűzön – nyárson- sülteket, illetve grillhúsokat. Az étkezésekre a legkevésbé sem mondhatók csendesnek. Mindenki beszél keresztbe-kasul. Az asztal körül – gyakran alatta is -, gyerekek rohangásznak sivalkodva, de ez alig zavarja a népes asztaltársaságot.
Desszertnek gyakran csak gyümölcsöt fogyasztanak, amely általában a ház ajándéka. Gyakran a süteményt is az étterem állja, ami valami helyi finomság. Az ismertebb mézes baklaván túl, számos nem annyira édes süteményt is készítenek, bár a méz ugyanúgy elmaradhatatlan eleme a görög konyhának, mint az olívaolaj vagy a citrom. A kései ebéd befejezése elképzelhetetlen kávé nélkül, így aztán az asztal megtelik habos jegeskávékkal, amelyek akkor elég jók, ha megáll bennük a szívószál.
