Nem annyira nyaralóhelyként ismert, hanem inkább a környező nagyobb szigetekről induló hajókirándulások célpontjaként kedvelt a Dodekaniszosz-szigetcsoporthoz tartozó Nisyros szigete. A festői sziget krátereiről, és Szűz Mária templomáról híres.
A mitológiai történet szerint, amikor a gigászok fellázadtak az istenek ellen, Poszeidón a tengeristen üldözőbe vette a tengeren menekülő Polübotészt. Háromágú szigonyával letört egy darabot Kos szigetéről és utána hajította. A hatalmas földdarab maga alá temette a menekülő gigászt, aki a legenda szerint nem halt meg, hanem ma is él a sziget alatt. Polübotész néha megrázza sziklabörtönét, és rettenetes morgások közepette megpróbál kiszabadulni fogságából. Ez történt az 1450-es években is, amikor egy vulkánkitörés miatt eltűnt az itt magasodó 1500 méteres hegy, melynek helyén ma egy hatalmas kráter áll, mely az Agios Stefanos nevet viseli.
A 42 négyzetkilométeres sziget fővárosa Mandraki. A sziklás hegyoldalra felkúszó település szűk, kanyargós utcáit színesre festett házak szegélyezik. A hegy tetején egy johannita erőd romjai láthatók, alatta Panagia tis Spiliani, a Barlangi Szűz Mária templom és kolostor harangtornya látható. A templomhoz egy végtelennek tűnő lépcsősoron lehet felkaptatni, de megéri, mert a lenyűgöző panoráma mellett, a templom is egyedülálló műemlék. A faragott ikonosztázban a Szűzanya nagy becsben tartott csodatévő ikonja látható, értékes arany- és ezüstveretű keretben.
Az ókorban Nysiros jelentős kereskedelmi és vallási központ volt. Messze földön híres volt Zeusz temploma, de a rómaiak idején épült Fortuna-szentély is fontos zarándokhely volt. Később Antonius és Kleopátra felégettette a szigetet, de sajnos a természet sem kímélte az évszázadok folyamán. A 20. században a nehéz életkörülmények miatt nagyon sokan Amerikába emigráltak innen. A Nisyros-szal szemben található Yali szigetén is jócskán megcsappant a lakosok száma, 10 állandó lakosa maradt csak. A szigeten egyébként gipszet bányásznak és intenzív horzsakő kitermelés folyik.